2.

amúgy, pénteken elmentünk a másik, kinézett és ajánlott templomba. nagyon érdekes és rossz élményben volt részünk.

kapu előtt állt egy fiatalember, póló, farmer. nézelődtünk, én tudtam, hogy melyik a templom, de előttünk mások bementek egy másik kapun, ott az udvarban, néztük, hogy esetleg nem oda kell-e menni, láthatóan nem voltunk bejáratott népek arrafelé. megszólít minket a jóember, sziasztok (utólag az is meglepő, hogy letegezett minket), kik vagytok, hova jöttetek. mondjuk, a templomba. és hát hogy kerültünk ide-, kérdi ő. hát templomba, mondjuk mi. merthogy ez egy zárt közösség, tájékoztatott ő (jelzem, nekünk ezt senki nem mondta, továbbá, én ugye már voltam itt, bár nem péntek este és nem tűnt olyan veszett zártnak), szóval hogy, kérdezi ő, hogyajánlották, feleljük mi. de mégis ki? firtatja a neveket. mondok kettőt, tudom, hogy megfordulnak itt, hogy ismeri-e őket, arcáról nem derül ki. hm hm, hümmög, és most ők itt vannak? nem, feleijük meglepetten, és kezdünk igen furcsa érzéseket táplálni az egész iránt. no és hát tudjuk-e, ki itt a rabbi? itt már kezdett felmenni a pumpa, megmondjuk a nevet, hümmög tovább, no hát ő akkor belenézne a táskánkba. tegye, majd végül bejutunk. bemegyünk, az ígért fiatal közösség helyett idősebbek (ami nem gond, a másik templomban is jobbára idősek vannak), de a rossz érzés megmarad. belépünk, köszönünk, néhányan köszönnek, de az érzés nem múlik. és sajnos nem a bentieken múlott, nekik valójában esélyt sem adtunk. még odaérünk a másik helyre hétre, fordulok i-hez, akinek szemében csillan a fény, és lelkesen bólint. negyed perces habozás, majd fordulunk és ki. cerberus meglepetten néz, odamondunk neki egy viszlát, majdvisszajövünk-et, kevés meggyőződéssel, bár nyilván jövünk még ide, és el.

még hét előtt odaérünk, néhányan már ismerősként köszöntenek, a rabbi is, szerzünk imakönyvet, bemutatkozunk egy két lánynak, a nyugalom és otthonosság érzése.

azt hiszem, választottunk templomot :)).

a cerbersuról csak annyit, hogy ha az a célja az adott templomnak, hogy a nem odavalókat elriassza, amit nem hiszek, mármint hogy ezt a módszert választanák, hát nem így kellene. küldjön el a rabbi, de ne a biztsonági őr. ha kell átkutatni a táskát, vagy kedvesen szólni, hogy ez zárt közösség, szertartás lesz, csak akkor menjünk be, ha az imán akarunk részt venni, persze, legyen meg, semmi ellenvetésem, de a stílus. és teszem hozzá, ha én egy másik templomba járó, vizitáló, ember lennék (mint ahogy vagyok is, kb :), esetleg egy külföldi, templomot kereső ember, akkor könyörgöm, ugyanígy elkergetne?? egyszerűen nem leltem értelmét ennek a viselkedésnek, és nagyon rossz szájízt hagyott. nagy szerencsénk van, hogy elsőnek oda mentünk, ahová mentünk, mert ez nem lett volna egy jó első élmény.