pénteken voltunk templomban, én egy háromnapos migrén közepén, némileg kiszáradva, a kiddus alatt majdnem elájultam. ez külön jól jött, mert megint beszéltem, mikor nem kellett volna, és majdnem elmondtam - mert azt hittem, a másik két lány is a betérésről beszélt, pedig nem, de axióma szerint nem is tudhattam, ettől még ő okosan nem beszélt - szóval majdnem kiderült, és elég bénán igyekeztem elevezni a kényessé vált területről, és ekkor bedobtam az amúgy igaz állítást, mely szerint lehet, hogy hamarosan elájulok. axióma lecsapott, szerzett nekem gyógyszert, vizet és rögtön sok praktika került az asztalra, mert a fejfájáshoz mindenki ért.
kiddus után odajött a rabbi, akinek még a szertartás előtt szóltunk, hogy majd beszélnénk vele. lélekben alaposan felkészülve,. hogy most jön az első elutasítás, elrebegtük, hogy mi ez meg az, és hát betérnénk, és hogy lehet-e: legnagyobb meglepetésünkre a rabbi nem mondta, hogy hess**ba, egyszer sem, hanem elmondta, hogy ez náluk úgy működik, hogy van tanfolyam (itt kezdtük elhinni, hogy nem elküldve vagyunk éppen, hanem ráállítva az útra), ami egy éves, áprilisban indult, de nem leszünk lemaradva, és nekünk majd mostantól megy az egy év. meg tanulnunk kell héberül olvasni, de ezt tehetjük magunk is, de szeptembertől van tanfolyam. és hogy majd a végén lesz egy kis gyakorlati oktatás is (maceszgombócleves rulez). a lényeg, mondta a rabbi, hogy ők nem rabbikat képeznek, hanem csak azt akarják bebiztosítani, hogy ember úgy ne térjen be, hogy nem tudja, mi az, hogy zsidónak lenni. tanulni kell, de leginkább , én úgy érzem, azért, hogy átérezzük, felfogjuk. azonfelül, hogy nagyon örültünk, hogy itt úgy tűnik, nem állítanak akadályt az utunkba, teljesíthetetlent, ha akarjuk, meg tudjuk csinálni, külön szimpatikus is volt ez a hozzáállás. kell egy motivációs levél (sokszor próbáltam megfogalmazni, hogy miért, hát most meg is kell :), és onnantól, hogy elküldtük, kezdődik a tanfolyam egy éve. persze lehet, hogy nem egy év lesz, hanem több (ahhoz képest, hogy több évre rendezkedtünk be, ez is nagyon jó), meg mondta azt is, hogy ha valamiért nem menne az együtt-tanulás, ő szólni fog néhány hónap után, de miért ne menne.
szóval szerdától tanfolyam.
kiddus után odajött a rabbi, akinek még a szertartás előtt szóltunk, hogy majd beszélnénk vele. lélekben alaposan felkészülve,. hogy most jön az első elutasítás, elrebegtük, hogy mi ez meg az, és hát betérnénk, és hogy lehet-e: legnagyobb meglepetésünkre a rabbi nem mondta, hogy hess**ba, egyszer sem, hanem elmondta, hogy ez náluk úgy működik, hogy van tanfolyam (itt kezdtük elhinni, hogy nem elküldve vagyunk éppen, hanem ráállítva az útra), ami egy éves, áprilisban indult, de nem leszünk lemaradva, és nekünk majd mostantól megy az egy év. meg tanulnunk kell héberül olvasni, de ezt tehetjük magunk is, de szeptembertől van tanfolyam. és hogy majd a végén lesz egy kis gyakorlati oktatás is (maceszgombócleves rulez). a lényeg, mondta a rabbi, hogy ők nem rabbikat képeznek, hanem csak azt akarják bebiztosítani, hogy ember úgy ne térjen be, hogy nem tudja, mi az, hogy zsidónak lenni. tanulni kell, de leginkább , én úgy érzem, azért, hogy átérezzük, felfogjuk. azonfelül, hogy nagyon örültünk, hogy itt úgy tűnik, nem állítanak akadályt az utunkba, teljesíthetetlent, ha akarjuk, meg tudjuk csinálni, külön szimpatikus is volt ez a hozzáállás. kell egy motivációs levél (sokszor próbáltam megfogalmazni, hogy miért, hát most meg is kell :), és onnantól, hogy elküldtük, kezdődik a tanfolyam egy éve. persze lehet, hogy nem egy év lesz, hanem több (ahhoz képest, hogy több évre rendezkedtünk be, ez is nagyon jó), meg mondta azt is, hogy ha valamiért nem menne az együtt-tanulás, ő szólni fog néhány hónap után, de miért ne menne.
szóval szerdától tanfolyam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése