böjtöltem, két harapás almáspite (lejárt), egy joghurt és kicsit több, mint fél liter víz. tekintettel arra, hogy a rabbi azt mondta, hogy nem az a böjt célja, hogy az ember a fájdalomtól ne lásson, mivel akkor a kavanna szegény messze bujdosik, hanem az, hogy átlényegülj, kicsit elszakadj a testi dolgoktól (ez megvolt, végig vidám tompaságban és valahogy a világtól elszakadtan voltam), úgy érzem, jól csináltam. mert a kavanna megvolt. mondjuk sikerült délben ebédelni, még délután a templomban ittam egy kicsit, de így a 25 órás helyett 30 lett. axióma is hasonlóképp, csak mivel ő nem volt fenyegetett, ő semmit nem evettivott.
erev jom kippur a templomban nem volt jó, rengetegen voltak, beszéltek, nem lehetett sokat hallani, ezenkívül egy ismerős is felütötte a fejét a jó kis, senki ismerős által nem látogatott zsinagógánkban, és nehezen vette észre magát, hogy nem kéne aktívan kérdezgetni, hogy de hát hogy meg hogyhogy itt vagy. mondtam neki, hogy ünnep van ezért templomba jöttem, és miután 3szor megkérdezte, és ezt kapta, lassan leesett neki, hogy nem érdemes nyomoznia, válaszra nem lel. ezt mindig nehezen értem meg, hogy ha valaki, aki amúgy beszédes, láthatóan nem akar valamire válaszolni, ill valamit felel, de mindig ugyanazt, akkor miért nem fogják fel gyakran az emberek, hogy az illető láthatóan nem akar a témáról beszélni, nem is fog csak felidegesedik és ilynekor jobb abbahagyni az érdeklődést, hiába a kérdező személy feneketlen kíváncsisága. némi tapintat meg intelligencia.
a rabbi viszont ismét nagyon jól beszélt. meg is értettem valamit magamban, és tudtam is alkalmazni amit mondott. és jó volt.
tegnap délután csináltam hamandeggs-et himnek, én nem ettem (tervezetm a joghurtot, lenmaggal, de a lenmagban kukacok voltak, így szerencsére elvette az étvágyamat :), és délután elmentünk vásárolni is, de én megálltam, szóval szerintem ez így kiegyenlíti a két harapást meg a joghurtot.
jom kipur délutánja mér sokkal jobb volt, eleve jóval kevesebben és halkabban voltak az emberek, nyilván mindenki belassult a böjt miatt. tudtam többé-kevésbé követni az imakönyvet, akkor is mikor axiómánál volt a kétnyelvű, a csak héberben megleltem azt. ahol tartottunk, sőt, volt, hogy az imán belül is ment a dolog. és mivel már volt ez a kicsit belassult szemlélődő, már nem is éhes állapot, éreztem is az ünnepet.
ezenfelül megtudtunk egy érdekes dolgot ufóról és építettük a kapcsolatot egy másik betérő lánnyal. sófár után elzúztunk enni, persze gyorsan ettünk, ennek örömére hasfájósan érkeztem a szervezett vacsorára, ahol azért még ettem, nem is keveset.
erev jom kippur a templomban nem volt jó, rengetegen voltak, beszéltek, nem lehetett sokat hallani, ezenkívül egy ismerős is felütötte a fejét a jó kis, senki ismerős által nem látogatott zsinagógánkban, és nehezen vette észre magát, hogy nem kéne aktívan kérdezgetni, hogy de hát hogy meg hogyhogy itt vagy. mondtam neki, hogy ünnep van ezért templomba jöttem, és miután 3szor megkérdezte, és ezt kapta, lassan leesett neki, hogy nem érdemes nyomoznia, válaszra nem lel. ezt mindig nehezen értem meg, hogy ha valaki, aki amúgy beszédes, láthatóan nem akar valamire válaszolni, ill valamit felel, de mindig ugyanazt, akkor miért nem fogják fel gyakran az emberek, hogy az illető láthatóan nem akar a témáról beszélni, nem is fog csak felidegesedik és ilynekor jobb abbahagyni az érdeklődést, hiába a kérdező személy feneketlen kíváncsisága. némi tapintat meg intelligencia.
a rabbi viszont ismét nagyon jól beszélt. meg is értettem valamit magamban, és tudtam is alkalmazni amit mondott. és jó volt.
tegnap délután csináltam hamandeggs-et himnek, én nem ettem (tervezetm a joghurtot, lenmaggal, de a lenmagban kukacok voltak, így szerencsére elvette az étvágyamat :), és délután elmentünk vásárolni is, de én megálltam, szóval szerintem ez így kiegyenlíti a két harapást meg a joghurtot.
jom kipur délutánja mér sokkal jobb volt, eleve jóval kevesebben és halkabban voltak az emberek, nyilván mindenki belassult a böjt miatt. tudtam többé-kevésbé követni az imakönyvet, akkor is mikor axiómánál volt a kétnyelvű, a csak héberben megleltem azt. ahol tartottunk, sőt, volt, hogy az imán belül is ment a dolog. és mivel már volt ez a kicsit belassult szemlélődő, már nem is éhes állapot, éreztem is az ünnepet.
ezenfelül megtudtunk egy érdekes dolgot ufóról és építettük a kapcsolatot egy másik betérő lánnyal. sófár után elzúztunk enni, persze gyorsan ettünk, ennek örömére hasfájósan érkeztem a szervezett vacsorára, ahol azért még ettem, nem is keveset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése