hat körül indultunk, kocsi, matrica, irány velencei-tó. valamiért azt gondoltam, mikor leérünk, már sötét lesz, de nyár van, így nem volt. egész sokan voltak a szabadstrandon, ahhoz képest, hogy május vége, hétköznap és este hét óra volt, legalább tíz ember és jöttek is. átöltöztünk, kivette az orrpiercingjét, lemosta a körömlakkot, szemfesték nem volt, gyűrűk le, és nosza. sütött a nap, zúgtak az apró musliszúnyogok. hideg volt a víz, de nem volt mese, be kellett menni. belevetette magát, hátrafordult, a hajam is, igen, mondtam, lebukott. én hajamat nem, nagyon fáztunk, úsztunk. utána jobb lett, beljebb mentünk, alig ért le a lábam, mindig meglepődöm, hogy végül is ebben a tóban úszni is lehet. fürdőruha le, megfogom, áldás, merül, boldog mosoly. fürdőruha vissza, kellemes a víz, ússzunk még. úszunk, azután lassan kifele. kimegyünk, egész meleg van,a nap már nagyon laposan, de kellemes nyáresti meleggel süt, törölköző, leülünk a partra, elszív egy cigit. beszélgetünk, mesél arról az öt évvel ezelőtti napról, amikor belevágott. süt a nap, csiripelnek a madarak, békés, nyugodt nyári este.

mikvében voltunk, esküvő előtt.