szombaton másik templomba mentem, mert vőlegény vőlegény volt és másnap volt az esküvő. egyben ez az első Tórához felhívása is volt. ott voltunk jó sokan, énekeltünk, dobáltuk cukorral, a rabbit is, de ő rutinosan hajolt el a cukrok elől. a szertartást nem mondom, hogy nagyon tudtam követni, pedig volt tábla is, hogy hányadik oldalon, de az valami nem megtalált könyvből mutatta a tutit. a halélnál megtaláltam, és nyilván a Tóra olvasása is megvolt, addig nem igazán. de szép volt, más hangulatú, mint nálunk, kicsit talán vidámabb, lehet, hogy a miattunk felvonult sok fiatal miatt, vagy mert itt más a kántor hangja, meg a rabbi is sokat énekel. ez amúgy az a templom, ahonnan anno a cerberus miatt eljöttünk, és jó élmény volt, úgyhogy majd néha ide is elmegyek. a vőlegény amúgy nagyon megható volt és ügyesen olvasott, szerintem amúgy ő is meghatódott. után a a rabbi sorban felhívta a fiúkat, akiket mind ismert, és láthatóan örült, hogy ilyen nagy számban felvonultak, hogy nekik is fontos, leginkább vőlegény, de az, hogy vőlegény miatt, de eljöttek a templomba, és felmentek és mondták az áldást, az jó volt. azt hiszem a rabbinak is. him is felment, én meg dagadtam :)

másnap volt az esküvő, én hüpeláb voltam, ott állhattam a hüpe egyik lábánál, és nagyon büszke voltam és örültem, hogy erre felkértek. sírtunk, nyilván, és boldogok voltunk, nyilván.

az esküvő fergeteges volt, a szó valódi és átvitt értelmében.

mazal tov!