1.

pénteken este elmentünk i-vel a templomba. talákkoztunk a kpau előtt egy new orleans-i fiúval, aki közép-európa fontosabb zsidó városait járta körbe. csevegtünk vele, majd bementünk. ott álldogáltunk, nem nagyon tudtuk, hogy mit merre hol, itt még sosem voltunk. megkérdeztünk idősebb néniket ((később kiderült, hogy ők nem ide járnak, de a lényeget azért tudták, az mindenhol ugyanaz). leültünk, szereztünk imakönyvet. odajött a rabbi (bemutatkozott, a nevéről tudtuk, hogy ő az). kérdezte, hogy valakivel jöttünk-e, i mondta, hogy nem, mi csak úgy jöttünk. erre a rabbi kedvesen mosolygott, majd elkezdődött a szertartás. néha tudtuk, hogy hol tartunk, de többször inkább nem, a hetiszakasz magyarázatát ellenben értettük, mivel az magyarul volt. i felismert mindenféle dallamokat, amiket most hallott harmadszor, én csúnyán néztem, mert én majd hatodjára sem fogom tudni felismerni, nemhogy énekelni. szerencsére elvileg a hamisság nem lehet gond.
utána odajött a rabbi (én mondtam, hogy csak úgy magunktól első alkalommal ne maradjunk a vacsorán), de jól jött ki, mert a rabbi megkérdezte, hogy van-e kedvünk maradni. volt. utána a vacsora végén kérdezte, hogy lát-e még minket, vagy most körbejárunk-e, mondtuk, hogy még lát, de amúgy körbejárunk. ő maga is javasolta a másik templomot, amit kinéztünk, hogy azt is érdemes megnézni.

elsőre jó élmény volt. örültünk.

elmondtam anyáméknak, nem nagyon hatotta meg őket, de nem is voltak negatívak. még tesó meg apám van hátra. nem érdekel a véleményük oly módon, hogy nem fog befolyásolni, de nem bánnám, ha megértenék, de legalábbis elfogadnák a döntésemet.