2008. június 30., hétfő

bizonyosság, meglepetések saját magamnak

elöntött a nyugalom.

vártam egész nap a templomot, furcsa volt, mit várom itt, utána fáradt, fejfáj, nem volt kedvem semmihez. de mikor végül ott ültünk, úgy megnyugodtam. nem értem, csak amit magyarul olvasok, követgetjük, de a bizonyosság, hogy menni fog, megtanulom, átérzem, egyre erősebb. mert átérzem. valahogy helyérekerült.

kicsit félek, hogy mi lesz, ha elküldenek, mármint nem csak háromszor, hanem örökre, hogy nem felelek meg, de azt érzem, hogy ez csak idő. én tudom, érzem, ők meg majd elhiszik.

Nincsenek megjegyzések: