ma reggel hajnali háromnegyed hétre elmentem templomba, mert ma van a nap áldása, ami azt jelenti, hogy a nap 28 évenként visszatér ugyanarra a helyre (csillagászok csitt :), és ez egy ciklus, és amikor véget ér és egyben kezdődik újra, akkor kell mondani egy imát, ami zsoltárokból meg áldásból áll. úgy kell mondani, hogy lássa közben az ember a napot, ezért a rabbi lelkesítő és erős ráutaló beszédeinek hatására nagy számban felsorakozott imádkozó tömeg kicsordult a templom elé, az utcára és ott történt az eset. szép volt, főleg, mikor az egyik zsoltárt énekelték, férfi acapellában, amit úgyis szeretek és most szerencsére volt néhány jó hangú ember a kántoron meg a rabbin kívül (pl egy másik rabbi) és jól szólt. közben kétszer ment el mellettünk a busz, kicsit anakronisztikus volt a sok pasi tfilinben meg thaliszban és a busz. megint megérintett az érzés, ami még sokszor fog és ami ezekben a hagyományokban szokásokban, imákban nyilván az egyik alap, és most nem is maga a hagyomány tartalma (ami nyilván szintén alap), hanem az, hogy azt csinálod, amit nagyon régen csinálnak már emberek, úgy, olyan keretek között, sok más emberrel, akik szintén ugyanazt csinálják. a folytonosság érzése. és közben sütött a nap, ami nagyon szép tőle, tekintettel arra, hogy nehéz lehet lelkesen ünnepelni visszatértét x pozícióba, ha közben nem látszik, ellenben szakad az eső.

legközelebb 57 éves leszek, mikor lesz...

most kómás vagyok, és leszek is. este női szédert tartunk, állítólag vannak feminista széder szokások, kíváncsi vagyok, biztos jó lesz, ha másért nem, azért mert nyolcan összegyűlünk és eszünk. holnap him családjával széder. utána jön haza tesóm és a hétvégén családilag lesz húsvéti ebéd is, amit sosem vallásilag, de mindig ünnepeltünk, ajándékkal, ebéddel, ez most sem marad el. azt megígértem a családomnak, hogy a hozzájuk való viszonyom (ez evidensen nem), meg ami eddig volt, szokások, nem változnak. pl nálam nem lesz karácsony, de a családi karácsonyra elmegyek, ugyanez húsvéttal stb. megkönnyíti az életet, hogy a család nem hisz, nem vallásos, csak hagyomány-ünnepei vannak.