szombaton kaptunk a templomban miseberach-ot, axióma is meg én is. him nem tudott jönni, mert beteg, de otthon rámondta az áment :). eljött anyám, apám, mostohaapám (tesóm külföldön van, ő ne jött), axióma barátja és az ő családja. aussie meg ng is eljöttek.

a rabbi csak a Tóraolvasásra ért oda, mert beteg, még mindig, csak miattunk jött, úgy tűnt. volt olvasás, és közben a rabbi bejelentette, magyarul, hogy akkor most kicsit, és hogy az van, hogy két új taggal gazdagodott a közösség, velünk, és hogy itt vagyunk, itt ülünk hétről hétre a nőknél, tanúságot adtunk tudásunkról a bet din előtt, és most kapunk áldást. ( a rabbinikus áldást még a bet dinben megkaptuk). nekem ő mondatta, axiómának felhívták a barátját, sameszt a Tórához, és ő mondatta. ekkor hallottuk először hangosan, nyilvánosan a nevünket. én közben, mivel a rabbi nézett, miközben mindezeket mondta, meg az áldást, majdnem elbőgtem magam, éreztem, ahogy fészkelődik és dorombol a puzzledarab és simogatják a többiek.

utána mondta a nép, hogy mazal tov.

ima után odajött egy öreg bácsi, és mondta mindkettőnknek, hogy üdvözöl és gratulál, és viseljük a neveinket százhúsz évig :). rabbi elment kiddusról, mivel beteg, de az elnök beszélt, ahogy szokták, ha nincsen rabbi és még ő is külön üdvözölt minket, hangosan, utána meg kicsit kérdezgetett, hogy milyen volt a vizsga, és kedves volt.

hazamentünk a napsütésben, ng dolgozni ment, de axiómáék meg aussiék nálunk szombati ebédeltünk, kiddus, kalács (asussi sütötte), sok finom kaja.

és a mezüzét is feltettük.